Ha egy beszélgetés során felmerül, hogy el kellene utazni valahová ritkán vágja rá ötletként valaki, hogy "menjünk Szkopjéba!"  Bár én bírom a balkán feelinget legfőképp a zene miatt, mégsem biztos, hogy magamtól eszembe jutott volna, hogy Szkopjéba utazzak, mégis ez a második alkalom, hogy a Macedón fővárosban járok. Az ok nem más mint munka, minden év májusában rendezik meg Macedónia legnagyobb futóversenyét a Skopje Marathont. Nagyon barátságos verseny különleges környezetben, mégsem tartozik az annyira "divatos" versenyek közé mint a Bécs vagy Párizs vagy egyéb európai nagyvárosi maraton.

Szkopje hosszú történelmi múltra tekint vissza, melynek hagyatékát a 60-as években bekövetkezett sajnálatos földrengés nagymértékben károsította. Ez a tragédia még mai napig nyomot hagyott a városon, ám lelkes és büszke nép a Macedón, folyamatosan építik és szépítik a fővárost.

Tavaly mikor itt jártam, elsőre nagyon megkedveltem ezt a helyet, szórakoztató egy város. Amolyan izgalmasan keveredik a balkáni  és a mediterrán stílus némi modernebb európai fűszerrel meghintve. Nem mondom, hogy szó nélkül ideköltöznék, de évente néhány napot szívesen töltök itt el. A legnagyobb hatással  rám az óvárosi rész van, mosolyt csal az arcomra a különlegessége.

Az óváros Szkopjét átszelő Vardar folyó egyik oldalán található, macskaköves szűk sikátorok, apró ablakos házak és lépten-nyomon árusok, üzletek jellemzik.  Ami itt a legjobban megy az az ékszer, minden második üzlet kirakata aranyláncoktól csillog. Nem vagyok hitetlen, de azért nyugodtabb lennék ha a gyémántnak kikiáltott jegygyűrűmet (mit?) nem valamelyik itteni sikátorban lévő sufni ékszerboltban vennék majd. Ha mégis valaki úgy dönt, hogy itt veszi meg élete szerelmének a lánykérési kelléket, már jól előre gondolkodva dobhat is mellé egy esküvői ruhát is, mert abból is van választék bőven.

Az óvárosi fergetegben  itt még nyugodtan válogathat bárki a legkülönbözőbb bundákból anélkül, hogy a PETA vagy a GreenPeace egyik embere lihegne a nyakában, Európa keletibb országaiban azért már nem igazán "divat" szőrmebundákat árulni sem pedig vásárolni (szerencsére). Számodra két érdekes portékát is felfedeztem, az egyik a napon rohadó körömlakkok, a másik pedig egy kommentárt nem igénylő felfújható pókember.

Egyik kedvenc részem az óvárosban a klasszikus piac. Megvan az érzés mikor ínhüvelygyulladást kapsz a táskád szorításától mikor végigmész az Józsefvárosin? Nos itt is ilyesmi a helyzet, ugyan nálam nem volt táska, de valahogy nem éreztem nagy késztetést, hogy előkapjam a százrugós mobilt egy fasza kis fotózásra, hogy be tudjam mutatni milyen is ez a hely. Pedig fotótéma lett volna bőven, kedvencem az nike stand volt, ahol olyan felhozatal volt air max-ből, amilyet még a több évi ebayezésem alatt sem láttam. Kíváncsiságból megemeltem egyet, de gyorsan vissza is tettem még mielőtt bedurran a karom.

Tavaly egyébként ugyanitt egy akkoriban Kosovo-ban szolgáló amerikai barátommal sétálgattam, mellette azért nagyobb biztonságban éreztem magam. Hozzáteszem, se akkor sem most nem történt velem semmilyen kellemetlen eset, láttam én már durvább helyet a Fehér Háztól 1-2 kilométerre is, úgyhogy nem itt kell beszarni. A folyó másik oldalán egy teljesen európai hangulatú belváros található plázával, bankokkal, kávézókkal. Érdekes a kontraszt a város két része között, pedig csak egy folyó választja el.

A mai nap a csavargásé volt, holnap pedig verseny. Remélem otthon is minden rendben. Szerdán találkozunk... :)

Rég volt már ilyen hattalmas chilling élményem. Sokszor van, hogy az ember kiül egy szabadtéri helyre meginni egy kávét a kellemes tavaszi napsütésben, de legtöbbször valakivel teszi ezt, ilyenkor elveszlik az a varázs amit az ember csak egyedül tud megélni. Én viszonylag gyakran ülök be valahova meginni egy italt egyedül, baromi jó dolog. Nézegeted az embereket, figyeled ahogyan beszélgetnek, megnézed a hely berendezését, beszédbe elegyedsz a pincérrel akire más esetben talán ügyet sem vetnél és még számtalan apró dolog van amit ha társasággal vagy talán észre sem veszel. Ez a mostani egyedül kávézásom mégis más egy kicsit.

Ezt a helyet egy évvel ezelőtt fedeztem fel amikor legutóbb Szkopjéban jártam, egy szabadtéri rönkfa bútoros éttermet kell elképzelni amely a vár mellett az ófalu határában található egy kis macskaköves téren. Tavaly mikor elsétáltam mellette, lágyan dübörgött a reggae zene és egyből feltört bennem a 2000-es évek eleji sziget fesztivál hangulata. Akkor nem ültem be, de nagyon megjegyeztem a helyet. Most, egy évvel később 10 óra éjszakai autózás, két határátkelés, 4 óra alvás és egy kétes eredetű, az ófaluban elfogyasztott ebéd után itt üldögélve egy hibátlan kávét fogyasztva a legjobb klasszik light zenéket hallgatva az éppen most játszó trió előadásában... Megfizethetetlen.

Facebook Előzmény péntek estéről:

Kovács Kitti

 Számítottam rá, hogy akkora lúzer leszel, hogy pont akkor utazol el itthonról síelni vagy mittudoménmilyenhülyeséget csinálni, amikor hazánkban a legnagyobb események történnek.

Még alig tetted ki a lábad az országból és máris lemaradtál számtalan dologról...

Többek közt...
Lemaradtál az év egyik legnagyobb bulijáról. Világraszóló mulatság részesei lehettünk szombat éjjel a Futófarsang  nevű rendezvényen. Soha nem látott hangulat, hihetetlen jelmezek, felülmúlhatatlan móka-kacagás és lehengerlő félmeztelen futó és sárkányhajós férfi felsőtestek (na jó, ez utóbbi lehet, hogy csak a fantáziám szüleménye). No mindegy, nyilván sokkal jobb volt valami rozzant verdában döcögni az őrült olasz autósok között az autópályán... NYILVÁN!
 

Aztán mikor te már biztos rég a mínuszban fagyoskodtál valami béna hegyen, országunkban komoly gazdasági események történtek, ugyanis ha hiszed, ha nem mindeközben hatalmasat zuhant az államadósság!

További felejthetetlen esemény még, hogy megjelent az első olyan posztom amit nem csak te meg anyukám olvas, ráadásul a szakmámba is vág: http://futo.blog.hu/2012/02/20/chipes_poszt

 Érzem, hogy ez a hét felejthetetlen lesz... kár, hogy pont nem vagy itthon...

 Az egyik szálláshoz közeli pubba, a Daphne's-ba járok wifi-zni, hogy az értékes kis gondolataimat meg tudjam osztani a nagyvilággal. A netezés a vendégeknek itt ingyenes, már amennyire annak nevezhetjük a 4eurós sörárak mellett, de nincs okom panaszra mert remek hely. Rendkívül hangulatos, baromi jó a zene, kedvesek, rendesek mi kellhet még? Nem más, mint hogy szórakoztatóvá tegyék számunkra az igen gyakori WC-re járkálást, melyet a kiváló helyi sörnek köszönhetünk.

Aki Livignoban jár térjen be egy italra, vagy legalább WC-re :)

Livigno többek közt népszerű arról is, hogy közkedvelt célpontja a vásárolni vágyóknak, Guccitól a Benettonon át a North Face-ig mindenki felvonultatja magát. Az üzleteket a régi tipikus helyi házakban alakították ki, és még csak távolról sincs a centerben az a borzalmas pláza hangulat. Kellemes fél napos programlehetőség venni egy százas papírzsepit és végigsírni a kirakatokat még akkor is, ha talán egy picit olcsóbbak is az itteni árak. Na de ugye ki nem sz*rja le, hogy itt 1040 euroért kapod meg a 1060 eurós Versace kabátot, az Ecserin beszerzed tízezeré' és még dobnak is hozzá egy csík piros Prilukit. Én igazából két dolgot "kívántam" meg nagyon, az egyik egy Livigno-s North Face póló a másik pedig a helyi klub, a Kuhstall sajátmárkás felsője. Azelőtt soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az ilyen helyhez vagy eseményhez kapcsolódó ruhadarabokhoz, de idén kaptam egy UTMB-s pólót és rá kellett jönnöm, hogy ezek mégis csak király dolgok. Haza megyek és hadd lássa a jóember, hogy voltam itt. Ha már ő is volt akkor van közös téma, ha meg nem akkor meg lehet kicsit arcoskodni is na! A North Face-ről tudjuk mi az, a Kuhstall-ról bővebben majd később, mert az külön fejezetet érdemel.

És te hogy vagy otthon? Minden ok? Gondolom megy a karácsonyi shopping ezerrel, lehet kerülgetni a sipákoló szolis* csajokat az Alle-ban, nagy kaland lehet... hehe

*A szolis csajokról jut eszembe, multkor az egyik szoláriumban a csaj véletlenül beb*szta a kezét a pultba, erre azt mondja "jajj hát ma annyira nem voltak vendégek, hogy teljesen elfáradtam"  - no comment. Heló!

Híre ment Livignoban, hogy Kitti otthon dolgozik míg itt mindenki más jól érzi magát, síel, bulizik, shoppingol. Az emberek sajnálatukat fejezték ki és üdvözletüket küldik...

 ...én még édesdeden alszom.

Szombaton délután érkeztünk, a központi irodában ahol a szállásokat osztják ki annyira rendesek voltak, hogy két órával hamarabb ideadták a kulcsokat mint azt a kiírás szerint kellett volna. Rövid berendezkedést követően már a boltban találtuk magunkat, aminek a harmadát az italpultok teszik ki. Mindenféle ital megtalálható, az olasz - ritka veszélyes - grappáktól a soha nem látott Finlandiákig, minden! Természetesen a polcról az Unikum sem hiányozhat, ám nem ennek a felfedezése volt az amitől a polc előtt állva először könny szökött a szemembe. Régi jó barátom, a Metaxa csak literes(!) kiszerelésben kapható, 3*-osról itt még nem is hallottak, de ezt az elhanyagolható hiányosságukat azzal kárpótolják, hogy a 7*-os, 1L-es, díszdobozos Metaxát 9EUR árban mérik! (otthon a 3*-os, 7dl-es kerül kb 2600Ft-ba)
További árak (csak literes kiszerelések): Cointreau 14EUR, Captain Morgan 6EUR, Jemeson Whiskey 8EUR, Jack Daniels 13EUR

Hol itt a probléma?

Ilyen italárak mellett azért elég nehéz megoldani azt, hogy a fogyasztás ne menjen a sportolás rovására. Az eddigi tapasztalatok alapján képtelenség 8-kor felkelni, 9-re pályán lenni és 5-ig folyamatosan deszkázni. Azért nem mondanám, hogy egész nap a lakásban ülök, és erre még bizonyítékom is van.

Ma egész nap gyönyörűen sütött a nap, így még az előző nap vásárolt üveg metaxa (5*-os 1L-es 8Euro!) mai bosszúja sem volt képes eltántorítani attól, hogy kimenjek a pályára letesztelni mennyit veszítettem a snowboard tudásomból. Indításképp egyből felmentünk 3000-re, hogy onnan nézzük meg hogyan is fest a világ egyik legjobb helye.

(Jah... és a tesztelés eredményeként ismét bebizonyosodott, hogy k*rvajól deszkázom!)

Remélem te is jól vagy és minden rendben otthon!
Szia Kovács Kitti! Jó munkát!