Rég volt már ilyen hattalmas chilling élményem. Sokszor van, hogy az ember kiül egy szabadtéri helyre meginni egy kávét a kellemes tavaszi napsütésben, de legtöbbször valakivel teszi ezt, ilyenkor elveszlik az a varázs amit az ember csak egyedül tud megélni. Én viszonylag gyakran ülök be valahova meginni egy italt egyedül, baromi jó dolog. Nézegeted az embereket, figyeled ahogyan beszélgetnek, megnézed a hely berendezését, beszédbe elegyedsz a pincérrel akire más esetben talán ügyet sem vetnél és még számtalan apró dolog van amit ha társasággal vagy talán észre sem veszel. Ez a mostani egyedül kávézásom mégis más egy kicsit.

Ezt a helyet egy évvel ezelőtt fedeztem fel amikor legutóbb Szkopjéban jártam, egy szabadtéri rönkfa bútoros éttermet kell elképzelni amely a vár mellett az ófalu határában található egy kis macskaköves téren. Tavaly mikor elsétáltam mellette, lágyan dübörgött a reggae zene és egyből feltört bennem a 2000-es évek eleji sziget fesztivál hangulata. Akkor nem ültem be, de nagyon megjegyeztem a helyet. Most, egy évvel később 10 óra éjszakai autózás, két határátkelés, 4 óra alvás és egy kétes eredetű, az ófaluban elfogyasztott ebéd után itt üldögélve egy hibátlan kávét fogyasztva a legjobb klasszik light zenéket hallgatva az éppen most játszó trió előadásában... Megfizethetetlen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.