Ha egy beszélgetés során felmerül, hogy el kellene utazni valahová ritkán vágja rá ötletként valaki, hogy "menjünk Szkopjéba!"  Bár én bírom a balkán feelinget legfőképp a zene miatt, mégsem biztos, hogy magamtól eszembe jutott volna, hogy Szkopjéba utazzak, mégis ez a második alkalom, hogy a Macedón fővárosban járok. Az ok nem más mint munka, minden év májusában rendezik meg Macedónia legnagyobb futóversenyét a Skopje Marathont. Nagyon barátságos verseny különleges környezetben, mégsem tartozik az annyira "divatos" versenyek közé mint a Bécs vagy Párizs vagy egyéb európai nagyvárosi maraton.

Szkopje hosszú történelmi múltra tekint vissza, melynek hagyatékát a 60-as években bekövetkezett sajnálatos földrengés nagymértékben károsította. Ez a tragédia még mai napig nyomot hagyott a városon, ám lelkes és büszke nép a Macedón, folyamatosan építik és szépítik a fővárost.

Tavaly mikor itt jártam, elsőre nagyon megkedveltem ezt a helyet, szórakoztató egy város. Amolyan izgalmasan keveredik a balkáni  és a mediterrán stílus némi modernebb európai fűszerrel meghintve. Nem mondom, hogy szó nélkül ideköltöznék, de évente néhány napot szívesen töltök itt el. A legnagyobb hatással  rám az óvárosi rész van, mosolyt csal az arcomra a különlegessége.

Az óváros Szkopjét átszelő Vardar folyó egyik oldalán található, macskaköves szűk sikátorok, apró ablakos házak és lépten-nyomon árusok, üzletek jellemzik.  Ami itt a legjobban megy az az ékszer, minden második üzlet kirakata aranyláncoktól csillog. Nem vagyok hitetlen, de azért nyugodtabb lennék ha a gyémántnak kikiáltott jegygyűrűmet (mit?) nem valamelyik itteni sikátorban lévő sufni ékszerboltban vennék majd. Ha mégis valaki úgy dönt, hogy itt veszi meg élete szerelmének a lánykérési kelléket, már jól előre gondolkodva dobhat is mellé egy esküvői ruhát is, mert abból is van választék bőven.

Az óvárosi fergetegben  itt még nyugodtan válogathat bárki a legkülönbözőbb bundákból anélkül, hogy a PETA vagy a GreenPeace egyik embere lihegne a nyakában, Európa keletibb országaiban azért már nem igazán "divat" szőrmebundákat árulni sem pedig vásárolni (szerencsére). Számodra két érdekes portékát is felfedeztem, az egyik a napon rohadó körömlakkok, a másik pedig egy kommentárt nem igénylő felfújható pókember.

Egyik kedvenc részem az óvárosban a klasszikus piac. Megvan az érzés mikor ínhüvelygyulladást kapsz a táskád szorításától mikor végigmész az Józsefvárosin? Nos itt is ilyesmi a helyzet, ugyan nálam nem volt táska, de valahogy nem éreztem nagy késztetést, hogy előkapjam a százrugós mobilt egy fasza kis fotózásra, hogy be tudjam mutatni milyen is ez a hely. Pedig fotótéma lett volna bőven, kedvencem az nike stand volt, ahol olyan felhozatal volt air max-ből, amilyet még a több évi ebayezésem alatt sem láttam. Kíváncsiságból megemeltem egyet, de gyorsan vissza is tettem még mielőtt bedurran a karom.

Tavaly egyébként ugyanitt egy akkoriban Kosovo-ban szolgáló amerikai barátommal sétálgattam, mellette azért nagyobb biztonságban éreztem magam. Hozzáteszem, se akkor sem most nem történt velem semmilyen kellemetlen eset, láttam én már durvább helyet a Fehér Háztól 1-2 kilométerre is, úgyhogy nem itt kell beszarni. A folyó másik oldalán egy teljesen európai hangulatú belváros található plázával, bankokkal, kávézókkal. Érdekes a kontraszt a város két része között, pedig csak egy folyó választja el.

A mai nap a csavargásé volt, holnap pedig verseny. Remélem otthon is minden rendben. Szerdán találkozunk... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.